Ynev legkevésbé híres zsoldoscsapata, a néhai Lord Arios Szabad Kompániája. Életben maradt tagjai (Hadnagy, Patikárius, Szentfazék, Rókafül és Kofa) a Quirron-tenger déli partján, Narvanban lelepleztek egy összeesküvést és a nap hősei lettek. Jól megérdemelt nyugdíjas éveiket azonban nem tölthetik a festői kisvárosban: a RED különítmény hamarosan újabb kalandokba bonyolódik.
A Zászlóháború már küszöbön, de a legtöbb ember nem a nagypolitikával, hanem a saját túlélésével van elfoglalva. Patikárius naplója folytatódik...
 |
| A Quiron-tenger térképe |
4. fejezet [az Égi Fény 3688. esztendejének nyarán írom]
Nehéz az élet ebben a büdös városban. Gyávák az itteni népek az igazi harchoz. Már közel egy éve próbálunk zsoldossereget szervezni, de kevés sikerrel.
Hadnagy egészen maga alatt van, egyre többet iszik és minél többet iszik annál nagyobb a hajdanvolt családi birtok, annál több volt az aranybánya és annál inkább kolbászból volt a kerítés.
Kofa meg bajban van, már megint. Itt rejtőzik nálam a padláson, az angolnavégi „rezidenciámban”. Belekeveredett a Szürkecsuklyások egy-két ügyletébe. Hogy őszinték legyünk átvágta őket. Ők meg Kofát akarják éppen átvágni, a torkánál.
Én meg kénytelen voltam rájönni, hogy a nemesség nem csak élvezetekböl áll. Valami nemesi porontyot akarnak a nyakamba varrni. Ráadásul a csaj egész puccos famíliája az én fejemet akarja, ezüsttálcán. Gondolom, most már érted, hogy miért az Angolnavég.
A hajó két nap múlva indul, addig még kibírjuk. Addig is összekaparunk annyi pénzt, amennyit tudunk.
7. fejezet [az Égi Fény 3688. esztendejének telén írom]
Ezek a semmi kis városállamok viszont remek lehetőségeket tartogatnak a magunkfajta tapasztalt katonáknak. Ezek mindenen viszálykodnak: területen, jobbágyokon, nőkön stb.
Hadnagy és Kofa nekiállt megszervezni egy kisebb, 20-50 fős portyázókból álló zsoldossereget. Az itteni emberanyag ígéretesebb, mint a narvani, ezek még akarnak fölfele kapaszkodni, fegyverek segítségével. Én egy kicsit bizalmatlan vagyok ezekkel a haramiákkal, de meg kell mondanom, hogy tényleg van egy-két ígéretes kölyök közöttük.
11. fejezet [az Égi Fény 3689. esztendejének nyarán írom]
Már egy negyed éve vagyunk Lord Gerold Nervezim szolgálatában. A kis báróság csendes és nyugodt hely volt, amíg Gerold hatalomra nem került fél évvel ezelőtt, nem hiába hívják a srácot Civakodónak. Most gyakorlatilag mind a négy szomszéddal hadban állunk. A seregünk a Hadnagy vezénylete alatt 127 főre duzzadt, ami jelentős erőt képvisel a térségben. Arra még nem alkalmas, hogy megütközzön egy hercegség főseregével, de az elő- vagy utóvédeket már ügyesen le tudja kötni. A portyázásokból jelentős haszna származik a seregnek. Gazdag vidék ez, nagyon gazdag...
17. fejezet [az Égi Fény 3690. esztendejének tavaszán írom]
Tanácskozást tartott a sereg vezetősége, ugyanis a Nervezim bárósággal kötött szerződésünk a hónap végén lejár. A Civakodó fizetőképessége már nem a régi és a báróság gazdagsága is múltbelinek mondható. Az állandó harcok miatt lehetetlenné vált a mezőgazdasági termelés, éhínség pusztít mindenütt. A jobbágyok csapatostul szöknek mindenfelé. Az utóbbi három hónapban mást sem csináltunk, mint parasztokat terelgettünk.
A sereg létszáma is megugrott. Kofának 372 zsoldost kell etetni, panaszkodik is rendesen emiatt. Rókafül is panaszkodik, ő vezeti az újoncok kiképzését. Én is panaszkodom, már megint hasogat a hátam.
18. fejezet [az Égi Fény 3690. esztendejének nyarán írom]
 |
| "Ami jár, az jár..." |
A Civakodó teljesen kikelt magából, amikor megtudta, hogy nem hosszabbítjuk meg vele a szerződést. Teljesen bepipult, esély sem volt arra, hogy kifizesse utolsó járandóságunkat. Ettől meg a Hadnagy készült ki, de nagyon. Hát barátom, te nem akarod látni a Hadnagyot, ha mérges. Ha úgy igazán mérges.
A sereg dél felé vonul, arra esnek ugyanis a zsírosabb falvak és a báróság rejtett raktárai. A Hadnagy azt mondta, ha a Civakodó nem adja meg ami jár, akkor elvesszük. Mindenki igazat adott neki, ami jár, az jár, pereskedésre meg nincs időnk.
Dél felé vonulunk 467 emberrel, amiből majdnem száz használhatatlan zöldfülű kenyérpusztító. Nyomunkban a bárói testőrség vezetése alatt álló jól felfegyverzett közel ezer fős sereg.
19. fejezet [az Égi Fény 3690. esztendejének nyarán írom]
Míg a Sereg erőltetett menetben fosztogat és gyújtogat, én és Kofa váltott lovakon szélsebesen közelítünk a Nervezim báróságtól délre eső Hofla hercegség felé. Rókafül és Szentfazék a keleti Der’Almas báróság felé vette az útját.
Valószínűleg meg tudunk egyezni velük, minket is utálnak ugyan, de becsületesnek tartanak, mert mindenben a szerződésünk szerint jártunk el eddig a Civakodó szolgálatában. Der’Almas nagy veszteségeket szenvedett a harcok alatt, kapva kapnak majd a lehetőségen, hogy megostromolják Nervezim szinte fedezetlenül hagyott erősségét. Hofla hercegség…nekik régóta fáj a foguk a báróság déli területeire…
Közel ezer emberrel azért mi sem bírunk. Egyedül.
20. fejezet [az Égi Fény 3690. esztendejének őszén írom]
A Hadnagy szerint minden csak időzítés kérdése volt. A báró főseregét becsaltuk a déli erdősségbe, ahol Hofla nehézgyalogosokkal találták magukat szembe. A mi újoncaink is átestek a tűzkeresztségen, a többség jól teljesített, a többiek halottak. 387 ember maradt, Kofa szerint ennyi bőven elegendő, amíg nem lesz újabb munka. Egy ideig tudjuk őket etetni a báró raktáraiból szerzett ellátmánnyal, de nem sokáig.
Dél felé vonulunk Hofla hercegségen keresztül, erős kíséretet kaptunk, nehogy valami rosszat csináljunk. A herceg nem akar minket alkalmazni most, hogy megszűnt a Nervezim-fenyegetés.
Én meg megint egy évvel idősebb vagyok.
28. fejezet [az Égi Fény 3691. esztendejének nyarán írom]
Közel egy éve vándorlunk a sereggel. Fél évvel ezelőtt léptük át Abaszisz határait, azóta Zeriam DelRowien nemesúr szolgálatában állunk. Ha tudtuk volna, hogy a Nagykirály birodalmában ennyi a munka, akkor bizony előbb jövünk. A létszám egy kicsit leapadt, most 293 főt számlál a seregkönyv szerint.
Zeriam herceg egy kisebb határgród őrizetét bízta ránk, mi felelünk a terület védelméért és az adók beszedéséért. Azt kell mondanom, hogy nyugdíjas munka, öreg koromra bizony valami hasonlót képzeltem.
 |
| "...nyugdíjas munka, öreg koromra bizony valami hasonlót képzeltem..." |
Alig egy héttel ezelőtt jelentek meg Dervold DelRowien falanxai a gród falainak tövében, lőtávolon kívül. Zeriam öccse, ez a Dervold, nem tudom még mit akar, hiszen így is nagyobb részt birtokol már az atyai örökségből, mint amennyi a másodszülött jogán járna. Miért pont a mi földünk kell neki?
Az időjárás eddig nekünk kedvez, a cölöp-falakat nem tudták felgyújtani, a támadással meg nem próbálkoztak eddig, a falanx nem igazán jó a falak ellen. Valószínűleg megvárják, amíg mi éhen döglünk itt bent.
A Hadnagy éjszakai portyája után már óvatosabbak, erős őrséget állítanak.
35. fejezet [az Égi Fény 3691. esztendejének telén írom]
 |
| "...az ostromlók erősítést fognak kapni..." |
Kezdünk kifogyni az élelemből. Az embereink egyre elkeseredettebbek, ha nem lenne a Hadnagy és Rókafül, már régen lázadás tört volna ki.
A hírek nem túl jók, a kémek szerint az ostromlók erősítést fognak kapni, és amint megkapják, eltipornak minket.
36. fejezet [az Égi Fény 3691. esztendejének telén írom]
Eszméletlen szerencsénk van. Az erősítéssel együtt megérkezett a tejfelesszájú öcs, Dervold, hogy a saját szemével lássa a pusztulásunk. Hát azt megnézheted, kölyök!
37. fejezet [az Égi Fény 3691. esztendejének telén írom]
Dervold meghalt a díszes sátrában, ez megtörte a seregük morálját. Mire elterjedt a hír a táborban, a Hadnagy már vezette is a kirohanást. Az időzítés a lényeg, ahogy mondani szokta. Az embereinknek sem kellett túl sokat mondani, csak annyit, hogy nézzétek a gőzölgő üstöket az ellenség táborában, annyira fellelkesültek, hogy alig győztük őket visszatartani és valami alakzatba rugdalni.
38. fejezet [az Égi Fény 3691. esztendejének telén írom]
Fényes győzelem, de már megint menekülnünk kell. Lord Zeriam, a munkaadónk teljesen kikészült, amikor megtudta a hírt, hogy öccse meghalt. Ha lehet hinni a rossznyelveknek, akkor az a széljárta erődítmény amit őriztünk, azt a célt szolgálta, hogy a tejfelesszájú öcs átessen a tűzkeresztségen. Hát átesett. Nem tehetek én arról, hogy olyan átkozott jó katonák vagyunk.
Néhány informátorunk azt rebesgeti, hogy valami készül, valami nagy. Egy igazi zászlóháború, azt hiszem a tizennegyedik, de javíts ki ha tévedek, soha nem voltam jó történelemből. Egy ilyen zászlóháború maga lenne a megváltás a magunkfajtának, mindenhol van munka, minden mennyiségben, mindegyik oldalon.
Mivel nem akarunk megütközni Zeriam herceg büntető seregével, amit a nyomunkba küldött, ezért szétosztottuk az ellátmányt és mindenki megy amerre lát, a szélrózsa minden irányába, a seregjelvényeket pedig elpusztítottuk. Majd Ifinben készíttetünk újakat. Ugyanis most oda tartunk, akinek kedve van hozzá a Seregből, annak meghagytuk, hogy menjen Ifinbe, onnan nyílnak meg aztán az igazi lehetőségek egy katonának.
 |
| "...Hajón érkeztünk Ifinbe..." |
Az igazság az, hogy a lelkem még most is odavan a hadakozásért, ezért ez a nagy lelkesedés, de testem már azt mondja, hogy ez már nem az én harcom lesz. Majd meglátjuk...
40. fejezet [az Égi Fény 3692. esztendejének tavaszán írom]
Hajón érkeztünk Ifinbe, mi öten a seregünk vezetősége. Csodálatos város, mindenhol feszültség és készülődés. A kémeink nem tévedtek: küszöbön a háború, Hadnagy már keresi a következő megbízónkat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése