2011. december 19., hétfő

Szentfazék története

Lord Arios Szabad Kompániája nyitva áll minden olyan gazember vitéz hős előtt, akit máshol már halálra ítéltek bűneiért új életet akar kezdeni. Korábban már találkozhattunk Patikáriussal, a "gyógyfüves emberrel" és Rókafüllel, a fejvadász-vadásszal. Egyetlen sereg se lehet meg azonban tábori lelkész nélkül, aki szentéletű bölcsként a katonák lelki üdvéért felel. Nos, a Kompánia nem a tipikus kalandozók gyűjtőhelye, így nem csoda, hogy a pap sem átlagos.

Szentfazék (Ebedori Tarhinn)
Faj: Ember
Kaszt: Sogron pap
Szülőföld: Toron


Karakter leírás

Alacsony (160cm) sovány ember. A kora a testtartásán is meglátszik. „Enyhén hajlott hátú öregember”. Fehér haja még jobban kiemeli füstös bőrszínét. A hitetlenek ezt és a füstszagot a tűz mellett töltött irdatlan sok időnek tulajdonítják be. Arca beesett, ráncos a szeme enyhén vöröses árnyalatú, de hogy ez a drogok vagy Sogron „ajándéka” azt csak az istenek tudják. Általános esetben bőrvértet, barna vászonnadrágot, vastag kobracsatos övet és sötét kopott köpenyt hord vasalt bakanccsal párosítva. Oldalán két jó minőségű rövidkardot és egy kulacs pálinkát hord.
Kinézetre a kis csapat legidősebb tagja (60), valójában ő a legfiatalabb (41), bár a pontos életkorát senki sem tudja. Esetleg az égiek.


Út a seregig 

Atyám, utálom a naplókat és amúgy is haszontalan, kivéve az ellenségnek. A múltamat hátrahagyom, de a hitemet soha. Szeretném, ha egy ember ismerné életem aki, ha ráakad testemre, esetleg csak a felszerelésemre, elmond egy imát Sogronhoz. Van még egy kis toroni pálinkám, kettőnknek elég lesz ma estére, holnap, pedig már úgysem létezem, ugyanis új életet kell kezdenem, mert a nyomomba vannak az aszisz kutyák.
"Sogronra igyunk! Jó anyag."
Ha megtalálnak, úgyis megölnek, csak még pár hitetlent Sogronhoz kell juttatnom. Úgy hallottam Lord Arios szabad kompániájában van még hely, és nem is kérdeznek semmit a múltról.
Szóval. Szüleim egy apró félreértés áldozatai lettek az ebedori úton. Innen a nevem. Ja, ez mind Tarhinn napján volt. Állítólag. Én nem emlékezem. Sogron papjai és harcosai megtámadták, sőt lemészárolták őket, de ha Urunknak megfelelő életet éltek volna, akkor még most is élnének. Tévedtek. Én viszont élek. A papok szent tüze nem fogott, így gondolták, hogy talán nem kéne megölniük. Egy ötévestől nem is rossz. Igaz?
"Még egy pohárral? Ezt pedig a múltunkra!"
Hol tartottam? Nem untatom a képzésemmel az mindenhol egyforma. Nem szerettek, mert engem Sogron választott, ők meg tanultak és ki kellett érdemelniük Sogron figyelmét. Igazából én sem értem az egészet, mert még szent életet sem éltem. Ittam, a drogot sem vetettem meg és a szajhákat is felkerestem, ha épp ráértem. Visszagondolva csak csürhék gyülekezete volt az a pihenőház, de én egységet kovácsoltam közöttük. Mindegyikük gyűlölt és ha veszélyes feladat volt engem küldtek elsőnek. Sogron vigyázott rám.
"Még egy pohárral? A jelenre."
Tehát Sogron vigyázott és most is vigyáz rám. Hiszem, hogy minden tettünk Urunk akarata szerint van, különben miért lennék itt? Ezt ott is elmondtam, ez volt a végszó toroni pályafutásom során. Egy papot mégsem ölhetnek meg csak úgy, így jött a Szent Eledel. Mint látja Atyám, itt vagyok, tehát így se tudtak likvidálni. Maradt a külhoni megbízás. Irány Ifin, majd pedig ide. És át is adnám ezt a csomagot, még nem bontottam ki. Mi van benne?
"Bontsam ki? EZÉRT A KIS VACAKÉRT VOLT AZ EGÉSZ!!! Ohh… Várom a magyarázatot! "
Ha jól értem: először egy itteni pap elment Ifinbe, megölette magát. Dal Kosztaszhoz került ez a kígyó. Pár suhanc visszalopta, odaadta nekem és miután kijöttem Ifinből jó pénzért még el is árultak, esetleg rámfogtak mindent. És ezért kell menekülnöm.
"Erre inni kell! Teljesen kiszáradtam."
Hát, alábecsültek. Az a pár szerencsétlen találkozott Sogronnal. Barmettában értek utol, vesztükre. Egyik elvenen elégett a másik még fel sem ocsúdott társuk halálán és máris a hasában volt ifini kardom, a harmadik egy picit megizzasztott, de esélye sem volt. És itt vagyok.
"Igyuk meg ami az üveg alján maradt. A jövőre! Sogron vigyázza álmunk!"
Hamarabb keltem, mint az Atya. Akkor irány Ifin. Két suhanc halála senkinek nem tűnik fel. Remélem! És hajón Hesterdanba Lord Arios seregébe.

Fejezet a sereg történetéből 

Úgy érzem, Sogron végignézte és segítette halandó életem harcát, a pogány Istentelen és korcs Barbárok ellen. Talán sikerül kitörölni a vért a szememből. Igen sikerült. Mindenhol halottak, füst és megint pár halott. Oh! Úgy látom, páran még túlélték. A Hadnagy, mellette meg az a tápos, mi is a neve. Hömm. Nem jut eszembe, de majd megkérdezem tőle. Talán mégiscsak életképes kis vakarék. Ott meg az a toroni harcos valami Kutyafülnek becézik, talán. Már megint együtt „legyeskednek” a Patikáriussal. Elég furcsán néznek rám. Legutoljára, akkor nézett így rám ember, mikor a pyarroni patkányokat kiirtottuk és parazsat ettem Isteni sugallatra. Értem! Most is Sogron étkét eszem, pedig fel se tűnt. Valószínű most is kerülni fognak. Egy darabig…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése