Kofa története

"...egy szép nyári napon megragadtam a lehetőséget, valamint a falu teljes ezüstkészletét, és egy arra járó zsoldoscsapat nyomába szegődtem."

Hesterdani Lord Arios Szabad Kompániájában senki sem kérdezi, ki vagy és honnan jöttél, csak azt, hogyan lehetsz a Kompánia hasznára. A zsoldos hadsereg lelkészével, felderítőjével és gyógyítójával már találkoztunk.
Egyetlen sereg sem lehet meg ellátmány nélkül és ennek beszerzése illetve a pénzek pontos kezelése legalább olyan fontos, mint a harctéri tudás. Egy jó hadtápos részletes kimutatást vezet a bevételekről és kiadásokról, a kifizetett zsoldokról és beszedett sarcokról. Egy jó hadtápos igen. De mint tudjuk, a Kompánia nem a széplelkűek gyűjtője, nem csoda hát, ha beszerző emberünk is kalandos körülmények között került a csapatba.

Kofa (Kut Vinnen)
Faj: Ember
Kaszt: Tolvaj
Szülőföld: Erigow


Karakter leírás

Alacsony, vékony, hosszú, fekete hajú, vidám képű figura, akinek a sok viszontagság hagyott néhány ráncot az arcán. Általában egyszerű ruhákat hord, de jó minőségűeket. Vértet nem hord, mivel ritkán keveredik harcba, de azért tőrétől, és nyílpuskájától nem szívesen válik meg. Ha szükségét érzi, egy rövid, vékony pengéjű kardot csatol oldalára. Kedvenc ruhadarabja a hosszú köpeny, ami kellemes meleget ad, és véd a szeszélyes tengermelléki időjárástól is. Övén pedig nagyobb bőrtáskát hord, amiben mindenféle eszközeit, és naplóját tartja.

Út a seregig

Egy Erigow-hoz közeli falvacskában láttam meg a napvilágot körülbelül 40 éve. Apám 10 éves koromban fojtotta meg anyám, majd végzett magával is. Egyedül maradtam. A falu bírája magához vett, inasnak, szolgának, de nem fűlött a fogam más mocskát takarítani, így egy szép nyári napon megragadtam a lehetőséget, valamint a falu teljes ezüstkészletét, és egy arra járó zsoldoscsapat nyomába szegődtem. Mivel egy ideig volt pénzem, nem kellett szolgálnom őket. Jó barátságot kötöttem egy félszemű katonával, aki többször magával vitt, hogy beszerezzen ezt-azt a seregnek. Ő tudott nekem igazán érdekes feladatokat adni, ezért neki segítettem, ahol tudtam. Alkudoztunk, kártyáztunk, falaztam neki, vagy éppen kibiceltem. Így ketten rendes kis vagyont halmoztunk fel; ínséges időkben tőlünk vásárolták a bort, a szivart, Eren mellett pedig ismertünk egy alkimistát, aki szállított nekünk némi szikrafüvet. Egy nap azonban egy toroni különítménybe botlottunk, és senki nem élte túl az ütközetet, rajtam kívül. Menekültem Ifinig. Ott egy ideig egy nemesúrnak szolgáltam, "ügyeket" intéztem neki. Aztán, mint körülöttem mindenkit, őt is utolérte a végzete, és egy görbe éjszaka után holtan találták. Engem vádoltak a halálával, pedig én csak az ékszereket, és egy shadoni mester festményét vittem magammal. Alig ért valamit a festmény, így nem bántam, hogy hátra kellett hagynom az üldözőimnek. Ekkor már elmúltam 20 éves, elég jól ismertem a városállamokat, saját "üzlet" indításán törtem a fejem. Rowon-ba indultam, ahol volt egy ismerősöm, hajóra szálltam. Pokoli szerencsétlenségemre a hajót kalózok támadták meg. Sikerült feljutnom a hajójukra, de egy idő után kezdett meleg lenni a helyzet, és leléptem. Elkötöttem éjszaka a hátsó mentőcsónakot, majd egy ideig csak lebegtem, de Antoh kegyeibe fogadott, nem vettek észre. Egy aszisz hajó vett fel, és újra Ifinben találtam magam. Mivel semmim nem maradt, egy ideig a dokkoknál kerestem alkalmi munkát. Később matrózokat szerveztem hajókra, ellátmányt, zsoldosokat. Egyre több megbízást kaptam, végül takaros kis irodát nyitottam; volt asztalom, naplóm, könyveltem a kiadásokat, és bevételeket. 7 év alatt össze tudtam gyűjteni az első hajóra, amit aztán bérbe adtam. Közben megnősültem, és a kikötőtől nem messze Ifinben állapodtam meg. Kár volt elbízni magam, Ifin nem a feltörekvő polgárság városa. A csuklyások is kiszagolták, hogy szép pénzek ütik a markom, és üzenetet hagytak, hogy szerintük védtelen a boltom, és szeretnék megvédeni. Persze sosem votlam gyáva, és néhány kölyköt bíztam meg, hogy figyeljlenek oda a bódéra, és a családomra. Egyikük sem került elő. Ekkor már gyanítottam, hogy nem lesz egyszerű megoldása a helyzetnek, és próbáltam kapcsolatba lépni velük, de elkéstem. Aznap éjjel holtan találtam feleségem, hajóm leégett, kikötői boltom pedig tönkretették. Egy ideig csak az ifini sikátorokat jártam, dühöngtem, a bűnöst kerestem. Persze senkit nem találtam, és már nem is fogok soha. Elhagytam Ifint, soha többé nem szándékozom visszatérni. Életem első 30 évét eltemettem családommal együtt. Nekiindultam a városállamoknak, közben maradék vagyonom szikrafűre és borra ment el. Ahol csak tudtam berúgtam, kidobattam magam, botrányosan viselkedtem. Még tömlöcbe is zártak néhol. Egy józanabb, és főként szegényebb pillanatomban határoztam el, hogy megkeresem Rowonban a régi ismerősöm, akihez eredetileg is indultam - jó 10 éve annak - de őt már nem találtam meg. Egy dartonita csapathoz csatlakozva vetődtem végül Hesterdanba, ahol találkoztam Lord Ariossal. A kiváló nemesúr épp zsoldosseregébe keresett valakit, aki biztosítja, hogy a csapat mindennapi szükségletei megkerüljenek, és teszi ezt anélkül, hogy a kassza nagyon megsínylené. Jelentkeztem a feladatra, és azonnal alkalmasnak talált. Talán hamarosan őt is utoléri a végzet, amit jelenlétem magában hordoz.

Fejezet a sereg történetéből

Kránba kívántam az egész mocskos kompániát. Három hete rohangáltam már, hogy megszervezzek mindent. Elintéztem a szállást a tiszteknek, kibéreltem egy földterületet ahova sátrakat verhetünk, megrendeltem az ellátmányt, és még nőket is szereztem a legjobbaknak. Meg persze magamnak. Erre közölték velem, hogy két héttel korábban indulunk. Persze mindent jó előre kifizettem, így nem sok esélyt láttam, hogy az aranyaink egy részét visszaszerezzem. De meg kellett próbálni, a baj elkerülése végett. Nem mindig találni ilyen jól fizető, és veszélytelen munkát. A fogadóssal könnyen ment, mert valaki rontást, vagy valami más ártást küldött rá, és a Patikáriusunknak - láss csodát - éppen volt megfelelő ellenszere. A nemessel, aki a földet adta a tábornak, már nehezebb volt. Városi tanácsos volt, ráadásult bírt saját gárdával is, akik a birtokát őrizték. Így pusztán erőszakos fellépéssel, vagy fenyegetéssel nem mentünk volna sokra. Aztán szerencsénk volt, mert valami kóbor hősszerelmes megszöktette a lányát, és mi segítettünk neki előkeríteni. Együgyű kis figura volt, azt hitte magáról, ért a bajvíváshoz. Kiváló alakítás volt, habár majdnem lebuktam, mert az a hasznavehetetlen pap már megint idő előtt leitta magát. Többet nem juttatok neki a kincstári borból. A nemes, miután az ügy lezárult, hálából visszaadta az aranyak felét. Még vacsorára is meghívott minket. A fő probléma megoldása után következtek a szajhák. Őket nem is próbáltam lemondani, de sajnos nem tudtak minden este eljönni, így a Hadnaggyal többször meglátogattuk tisztes házukat. Ennyi luxust igazán megérdemeltünk, hogy ilyen szép sommát megmentettünk a kincstárnak. Habár kicsit fárasztó volt, ráadásul a sok szerveznivaló miatt már megint nem maradt idő semmire, ezért csak éjszakánként tudtunk kártyázni. Gondoltam az a részeges Szentfazék elemében van, és megduplázhatjuk a visszakapott pénzt még aznap éjjel. De sajnos valami aljas csalóval hozott össze a sors, és elnyerte az utolsó rezet is a kasszából. Főtt a fejem egy ideig, Küldtem is a Patikáriusért, üzentem, hogy hozza a Hadnagyot is, különben nem lesz zsold. Ezek ketten mindig komolyan veszik a feladatokat, most is azonnal ott termettek. Igazán derék legények. A kocsma mögött vártuk az emberünket, és megbeszéltük vele a történteket, és mivel bűnbánóan viselkedett - megígérte, hogy nem csal többet - futni hagytuk. Egy hét múlva beállt a kompániába. Szegény pára.