Ecce Abhomo: az afrieli törzs

A 41. évezredben abhumánon általában olyan emberek leszármazottait értjük, akik elszigetelve az emberi civilizációtól, a speciális környezet hatására fizikailag megváltoztak, de génállományuk stabil, nem mutálódik tovább. Az „abhumán” elnevezés eredete ismeretlen: lehet az „aberrált humán” vagy „abnormális humán” rövidítése, de származhat a latin „ab humanis – az emberből” kifejezésből is.

Az abhumánok megítélése változatos a Birodalomban. A Császár uralkodása alatt még az állatemberek (Homo Sapiens Variatus) is szolgálhattak a Birodalmi Gárdában, ma azonban az ogrynokon (Homo Sapiens Gigantus), a zömikeken (Homo Sapiens Rotondus) és a ratlingeken (Homo Sapiens Minimus) kívül abhumánnal elvétve lehet találkozni, és még ezekkel szemben is bizalmatlan az egyszerű birodalmi polgár.

Egy különleges változat az afrieli klónharcos.

A 39. évezred végén egy nagy hős született a Birodalomban. Az egyszerű származású katonai zseni több száz szektort egyesített, békét teremtett számtalan naprendszerben, karrierje csúcsán pedig egy óriási hadsereg élén a nyugati határ ezer világát foglalta el. A történelem ezt a rendkívüli embert Lord Solar Macharius néven tartja nyilván. Életéhez és rejtélyes körülmények között bekövetkezett tragikus halálához számos legenda fűződik, annak ellenére, hogy halála után a meghódított területek hanyatlásnak indultak, elindítva a machariánus eretnekséget.

Az első afrieli katonák már kétszáz évvel halála után megjelentek. A Birodalom egy titkos fegyverkutatási projektjének eredményei ők. A mai napig csak a Szent Terra legnagyobb adeptusai vannak tisztában avval, hogy a kísérlet eredeti célja olyan génmódosított szuper-katonák létrehozása volt, akik hűsége és megbízhatósága megkérdőjelezhetetlen.

Nem a nagy Adeptus Astartes rendházak riválisait akarták megteremteni, hanem egy stabil génállományú, de önfeláldozó abhumán fajt, melynek katonáit olyan helyeken lehet bevetni, ahol a normál csapatok épelméjűsége veszélybe kerülhet.

A törzs tech-eretnekség élén táncoló titokzatos megalkotói Lord Solar Macharius génállományát vették alapul és kiegészítették más hősök kívánatos génjeivel. Cassius Grale őrmestertől, aki egyszer az Astaban IV magas gravitációjú bolygóján két nap alatt 300 mérföldön keresztül cipelte sebesült parancsnokát, az izomfejlődésre és keringési rendszerre vonatkozó génmarkereket vették. Rakken Kommiszártól, a Vaniette Síksági mészárlás egyetlen túlélőjétől a személyiséget és mentális stabilitást meghatározó géneket építették be. A Machariánus Keresztes Hadjárat más kitüntetett hőseitől a reflexeket, az érzékelést és egyéb harci készségeket pozitívan befolyásoló géneket örököltek.

Az afrieli törzs megalkotóinak nem állt rendelkezésére az a technológia, amivel a Császár megalkotta az Adeptus Astartes szuperharcosait. Űrgárdista génmag hiányában a létrehozott génkoktélt normál emberi DNS-sel párosították és szaporító-tartályokban vagy méh-szervitorokban fejlesztették csecsemővé. Minden afrielit albinónak teremtettek, így könnyítve harctéri azonosításukat, ugyanakkor megnehezítve beilleszkedésüket az emberi közösségekbe egy esetleges dezertálás esetén.

A létrehozott gyerekek genetikailag emberek voltak, de a génmódosítás annyira szembetűnő volt, hogy a Birodalom abhumánnak bélyegezte őket. Születésüktől fogva a Departmento Munitorum kiképző bázisain nevelkedtek, ahol a birodalmi krédót és az önfeláldozás erényét nevelték beléjük. Így lettek az Uralkodó fanatikus és hűséges szolgái.

A kiemelkedő genetikai kóddal, a mindenre kiterjedő harci kiképzéssel és a legjobb katonai felszereléssel felfegyverkezve az afrieli katonák a Birodalom zászlaja alatt félelmet nem ismerve vonultak háborúba.

A kísérlet totális kudarcba fulladt.

Az első eredmények hihetetlen sikereket jeleztek: ahogy sejteni lehetett, az afrielik könyörtelenül és félelem nélkül teljesítettek minden parancsot, akármilyen vérengző vagy értelmetlen volt is az. Szemrebbenés nélkül harcoltak démonok ellen és soha nem hátráltak meg. Azonban úgy tűnt, hogy az afrieliket természetellenes balszerencse sújtja: az első ezred fele elpusztult, amikor a leszállóhajó különös körülmények között lezuhant, a másik fele pedig éhen halt, amikor a frenellai démontámadás során a Departmento Munitorum véletlenül ellátmány helyett naptejet rendelt nekik.

A második ezred eltűnt a mélyűrben, a harmadik a rashani partraszálláskor pusztult el M41.255-ben. Amikor a negyedik ezred űrhajója is felrobbant, sötét pletykák kezdtek terjedni az afrielik átkáról. A 41. évezred babonás világában a pletykák hamar önálló életre keltek. Inkvizítorok szállták meg az afrieliket előállító üzemeket és a felelősöket máglyahalálra ítélték.

Mára nagyon kevés afrieli maradt. Néhány fejlett technológiájú birodalmi világon még elérhető a genetikai sablon és indőnként felállítanak még afrieli ezredeket. A sors fintora, hogy az afrieliket pont az Inkvizíció alkalmazza leginkább. Egyes Ordo Malleus inkvizítorok számára a mentális stabilitás az első, mások pedig azt tartják fontosnak, hogy maguk mellett tudhatják a néhai Lord Macharius génállományát.

A DarkReign40K cikke nyomán.