Narvani Krónika I.

Hat év telt el. Hat hosszú év mióta Lord Arios, a Legfőbb Hadúr seregét szétverték és mi - a sereg maradéka -, akik már képtelenek vagyunk a Szabályzat nélkül élni, cél nélkül sodródunk a világban. Én, a Patikárius örököltem meg a sereg krónikáinak vezetését, és elmondhatom, hogy tisztességgel vezettem a történetet, az utókor nagyobb okulására. Narvani Krónika címet adtam a könyvnek, mert minden ott kezdődött újra. A Vereséget követő nagy futás után itt pihentünk meg először … és közel jártunk hozzá, hogy örökre....

Narvani Krónika
1. Fejezet [az Égi Fény 3687. esztendejének őszén írom]

Narvan, a Déli Part Gyémántja

Nos, Narvan...
A déli part pöcegödr gyémántjának is nevezik, az évente megtartott látványos fesztivál miatt. A Sereg maradéka (Kofa, Rókafül, Szentfazék, Hadnagy, és Patikárius) épp egy ilyen fesztivál alkalmával érkezett a városba közel egy évvel ezelőtt, mégpedig szárazföldi úton. Hát barátom, aki olvasod ezeket a sorokat, csak egyet tudok javasolni: tengeren közelítsd meg a helyet, különben kurva nagy szívásokban lesz részed.

A város már tele volt mindenféle koszos népséggel, szállás szinte sehol. Már közel járt a csapat ahhoz, hogy beszállásolja magát egy helyi ladikoshoz, ily módon közvetlenül tapasztalja meg a legendás narvani vendégszeretetet. A berezelt csónakosnak végül mégis sikerült szállást találnia az Angolnavégen, a Vörös Macskában.

Megjegyzés: A helyet csak ajánlani tudom, minden igényt kielégít. Tényleg mindent. Van pia, kurvák meg drogok. Nagyon jó hely. Ha itt jársz, próbáld ki. 

Jótanács: a tulaj kicsit ideges, ha saját drogot fogyasztasz, de nem kell aggódni, mert nagy választék van jó minőségű és nem is drága anyagokból.

"Nagyon jó hely. Ha itt jársz, próbáld ki."

A következő pár napban kipihentük minden fáradalmunkat. A város karneváli forgatagában mindenki megtalálhatja a magának való szórakozást, ha van elég pénze. A rengeteg látványosságra és egyéb dolgokra most nem is vesztegetem a szavakat, ugyanis nagyon sok van, a papír meg drága, meg a kezem is fáj már. Meg különben is barátom, ezt magadnak kell megtapasztalnod!

A karnevál első éjjelén történt. Ahogy szokott, amilyen szerencsénk van. Még kiélvezni sem tudtuk igazán…

A Vörös Macska fogadó részében ültünk. Hadnagy olyan részeg volt, hogy járni alig tudott, de a hasonló állapotban lévő Szentfazék csak töltötte bele a tüzes vizet, Sogron nagyobb dicsőségére. Hangosan daloltak valamit, csak azt nem lehetett tudni, hogy milyen nyelven. Kofa a fogadóssal alkudozott olyan elégedett vigyorral az arcán, hogy csak is kurvákról lehetett szó. Ismerem már a vén kujont. Jómagam és Rókafül pedig csendesen szemlélődtünk és nagyokat szippantottunk a démonfűvel töltött pipánkból. Elsőosztályú anyag volt.

Az ajtó kinyílt és a nő belépett. Tépett nemesi ruházatban, véresen. A teremben mindenki ledermedt, látszott az arcukon, felismerték a lányt, de segíteni senki sem mert neki. Lassan felálltam és imbolygó léptekkel elindultam a lány felé. Intettem Kofának is, hiszen pénzügyekben ő a szakértő. Egyből kapcsolt.

A lány is. Odarohant hozzám és segítségért rimánkodott, totál kivoltak az idegei. Leültettem a Hadnagy mellé és Kofával élénk vitába kezdtünk volna a lány értékét illetően, amikor vagy húsz jól felfegyverzett katona jelent meg a fogadóban, gondolom nem is kell említenem, hogy nem a városőrség volt, ezek keményebb arcoknak tűntek. Természetesen a lányt akarták. Kofa elvigyorodott és nem törődve a rá szegeződő számszeríjjakkal, elkezdett tárgyalni a vezetőjükkel, hogy mennyit is ér meg nekik a lány.

Annyit sikerült kiszedni belőlük, hogy gyilkossággal vádolják a lányt és nem hajlandók fizetni és készek minket is lemészárolni. Ekkor a Hadnagy lovagi sajnálkozását fejezte ki a hölgynek és éppen át akarta adni a katonák vezetőjének, amikor akkora állast kapott, hogy elterült a földön, még egy széket is összetört. Nos, a lánytól kapta, aki nem tűnt többnek ötven ynevi fontnál. Ezután a kis hölgy nekiállt lemészárolni a katonákat, akik szorgalmasan lövöldözték, de nem úgy tűnt, mintha kárt tudnának tenni benne, már majdnem úgy nézett ki, mint egy tűpárna, amikor a Hadnagy rohamot vezérelt, kezében egy széklábbal. Miközben a katonák hullottak, mint a legyek, a Hadnagy meg én vállt vállnak vetve küzdöttünk a rémség ellen. A többiek moccanni nem tudtak a döbbenettől...
És egyszer csak vége lett, a Hadnagy egy hatalmasat ütött a széklábbal és a lány kimúlt.

Vállt vállnak vetve? Én nem egészen így emlékszem a történtekre – Hadnagy

Jaja, én is valami asztalra emlékszem, ami alatt kuporogtál, Patikárius. Sogron égesse meg a hazug történetmondókat - Szentfazék 

Soha nem hittem, hogy valaha is azt fogom mondani, hogy az életemben egy kurvával több van a kelleténél. Látod barátom, vénségemre ez is megtörtént.

Amint a lány kimúlt, beállított "A" kurva. No, ne valami utcasarki kis repedtsarkúra gondolj, maga Tiane, Arknumoy báró kis ágyasa jelent meg. Majd bejelentette, hogy rajtunk is érzi a gonosz erőt, amit a halott lányon érzett és innentől kezdve a fogjai vagyunk. Mit lehetett tenni? Megadtuk magunkat.

Az Arknumoy palotában erős őrizet alatt voltunk, de jól tartottak minket. Nem félhettek tőlünk, mert a fegyvereinket nálunk hagyták. Ez hiba volt.
Az üres órákat kártyázással ütöttük el. Kofa nyert. Már megint. Nem tudom hogyan csinálja. Nyerő lapjaim voltak, tuti nyerők, amikor egyszer csak Kofa kirukkolt a két ásszal meg a herceg sorral. Azt hittem megesz a méreg.

Megjött Tiane és a báró. Felbéreltek minket, hogy mint testőrök vigyázzunk Tianéra a hercegi bálon, ugyanis az elmúlt időben több merényletet is megkíséreltek ellene. Akkora összeget ajánlottak fel, amiből megkísérelhettük volna egy új sereg felállítását. A szerződés aláírásánál tartottunk, amikor a Hadnagyból kitört az állat. Mit mondjak? Nagy kavarodás volt. Mindeni ütött mindenkit, alig győztem szétválasztani őket.

Szerintem a sok démonfű megkavarta a történetmondónk emlékeit. Én ugyanis megint csak egy asztalra emlékszem, ami alatt kuksoltál. És jó, hogy említetted a kártyát, ugyanis még mindig tartozol 16 arannyal, 7 ezüsttel és 32 rézzel. - Kofa

Ha nincs a palotában két fiatal Domvik pap, akkor bizony a Hadnagy rövid úton véget vetett volna az újdonsült szerződésünknek. A báró halálával. Simán kiontotta a beleit, nem hittem volna, hogy van isten, aki még összerakja.

Hát képzelheted barátom, hogy ezek után a Hadnagyot, hogy helybenhagyták, neki is szüksége lett a papokra, de előbb valami szörnyűség történt. Orrán-száján dőlt a takony. És ez a trutyi mozgott, sőt a jó szó rá az, hogy iszkolt. Tiane felkapott egy fáklyát és megperzselte a kis, véres takonydarabkákat, majd elégedett mosollyal nyugtázta, hogy végzett a turhával. Gratuláltunk neki mi is.

Megjegyzés: A narvani hercegi könyvtárban találtam meg Ver’kwy Dalmas egy fóliánsát, mely alapján egyértelműen azonosítani tudtam, hogy egy nyirokdémonnal kerültünk szembe.

*  *  *

Hercegi Bál. Ó, istenek az égben! Mivel kínoztok még egy szerencsétlen öregembert?

"Ó, istenek! Mivel kínoztok egy szerencsétlen öregembert?"

Nemesi ruhák? Etikett? Egymásra acsarkodó nemesi klikkek? Arknumoy bárók és Nafrael lovagok? Domvik bíborosok? Toroni flotta concitator és a magitor?

Nem sok minden történt addig, amíg a bíboros holtan nem rogyott össze. Mindannyian szemmel tartottuk Tianét és a teremben lévő fontos embereket. Nekem jutott a herceg titoknoka. Félénk kis fütyi volt, amikor odaléptem hozzá, elejtette a poharát. Délről jött ő is Shadonból, és ami szöget ütött a fejembe az, hogy érkezése után egyből elkezdődött a viszály az Arknumoy és a Nafrael családok között. Véres gyilkosságok, merényletek, ahogy ez a nemesek között lenni szokott. Vagy talán maga a herceg próbálta hatalmát megszilárdítani az oszd meg és uralkodj…A nemes herceg persze nem tudhatta, hogy milyen kígyót vett maga mellé. Ahogy jobban megfigyeltem a srácot, feltűnt, hogy olyan, mint egy színész, aki túljátssza a szerepét. Pletykából is túl sok volt róla és a perverz vágyairól. Amilyen félénk, megtehette volna, hogy diszkréten hölgyeket hivat magához, akik soha nem beszélnek; volt rá pénze. De ő mégis inkább a Vörös Macskába járt, ahol mindenki fennhangon élcelődött férfiatlanságával. Mondom, túljátszotta a szerepét.
Ezen a ponton viszont elterelték a figyelmemet. Nagyon ügyesen. Két csillogó szempár és két gömbölyű mell, nos ennyi már elég is nekem, hogy a két pár közül valamelyiket bámuljam és hülyeségeket beszéljek.
De azok a szemek. Az ifjúság tavaszának csillogása, mint a hajnali harmat a zsenge fűszálakon.

Érzelgős, vén marha. – Hadnagy

Jaja, Patikárius barátunk mindig is szentimentális volt - Kofa

No meg a pofon, amit a vőlegényétől kaptam. Párbajozni akart, mint nemes a nemessel. Hát ezt elrontotta, ugyanis én akkor még nem voltam nemes, a párbajozás meg most sem az én stílusom. Amúgy sem volt alkalmas az idő az emberkedésre, megbízatásban voltunk.

Megjegyzés:
A ficsúr, akitől a maflást kaptam, azóta már többször is kihívott párbajra és én el is fogadtam, ahogy nemeshez illik, de a kitűzött nap előtt mindig elkapott valami csúnya betegséget, gyomorrontást vagy valami nagyon gonosz pók csípte meg. Legalábbis ő ezt állította, de hamar elterjedt róla a városban, hogy inába szállt a bátorsága, a családja kénytelen volt távoli rokonokhoz száműzni vendégségbe küldeni. Szegény menyasszonya teljesen kétségbe esett a megaláztatástól, kénytelen voltam hónapokon keresztül vígasztalni.

Jól megvigasztaltad, Patikárius, úgy néz ki hamarosan lebabázik. - Rókafül

A bíboros holtan rogyott össze. A bálteremben a hangulat pattanásig feszült, mindenki a fegyvere markolatán nyugtatta a kezét. Kevés békéltető hangot hallottam.
A herceg „magiszterei” elszállították a rángatózó tetemet egy hátsó helységbe. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy az a négy vézna alak meg tudja emelni azt a hájas disznót.
Pár perc múlva Rókafül kiszúrta, az egyik magiszter hirtelen meghízott, egy ügyes mozdulat és a csuklya leröpült a fejéről…halott bíboros, kifejezéstelen szemekkel…láttunk már ilyet.
„Szentfazék! Zúdítsd rá Sogron szent tüzét!” – kiáltottam.

Hja, kiáltottál. Kb. ezt: ÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááááÁÁÁÁáÁáááÁá - Szentfazék 

A démonfattyú összeesett és orrán-száján dőlt a fika. A toroni flottamagitor egyből kapcsolt, hogy mi az. Egyetlen intés csupán és a testőrség és a hercegi család már kint is volt a teremből, az ajtók ránkzárva. Bent a teljes téboly.
A teremben hangzavar, és ugyanilyen hangzavar a fejemben is. Remegő kézzel gyújtottam meg démonfüves pipámat és amint az első szippantás után az édes füst a torkomat és a tüdőmet kaparta, a fejem kitisztult és már tudtam....
Eldobtam a pipát és rohanni kezdtem, míg a többiek Tianét védték a teremben lévő nemesek ellen. Őt okolták ugyanis mindenért.
Az emeleten találtam rá. A földön térdelt és vajákolt. Én meg fejbe rúgtam. Ha a megszokott bakancsom van rajtam és nem az a nemesi vacak, akkor több gondunk már nem is lett volna ezzel a ványadt kis titoknokkal. Már rendesen megszorongattam mire a többiek megjelentek és végérvényesen harcképtelenné tették.
Az eredmény: mindannyian Narvan kardnemesei lettünk, akármit is jelentsen ez.

3. fejezet [az Égi Fény 3688. esztendejének tavaszán írom]

Megmutatkozik a régiek igazsága, mely szólásainkban tükröződik csak igazán.

"Madarat tolláról, embert barátjáról."

Milyen szörnyű ember lehetek én, hogy ez jutott nekem? Miért muszáj nekem ilyen szemét gazemberekkel járnom a világot? Egy disznókból álló gátlástalan bandával, akik nem szégyellik piros tintával összefirkálni a Sereg krónikáját, nem tisztelik a művészi szabadságot és az irodalom magasságait!